Az angol és magyar egészségügy is sokmindenben különbözik egymástól, de ezúttal be kell valljam, egyértelműen angol párti vagyok.
Nem csak azért, mert Angliában ingyenes a fogamzásgátló - csak be kell menni a körzeti orvoshoz, hogy felírja - a munkanélkülieknek és terhes anyukáknak minden gyógyszer ingyenes, sőt a fogorvos is. Nem csak azért, mert a paracetamolt és alap gyógyszereket fillérekért (pennikért) be lehet szerezni, és szinte minden közértben kapható - bele értve az egyfontos boltot. És nem is csak azért, mert a közellátásra mindenki jogosult, nem küldenek haza tajkártyáért - és aki dolgozik, annak is csak 3-4 fontot vonnak le havonta a fizetéséből - amennyiben az nem halad meg bizonyos összeghatárt. Hanem azért is, mert angliában sokkal kedvesebbek az egészségügyi dolgozók és doktorok, mint otthon.
Az angol közkorházak elsőre éppen olyanok, mint otthon, nagyok, randák, sötétek. De amint megszólal a recepciós hölgy csilingelő angol hangján, máris megkönnyebbülünk - de jó, itt nem gyűlölik a betegeket. (Legalábbis itt nem szabad kimutatni negatív érzéseket soha sehol). Az orvosok, nővérek, és minden kórházi dolgozó arra van kiképezve, hogy a lehetőségekhez képest jól érezzük magunkat- és ne még rosszabbul. Nem éreztetnek a pácienssel lelkiismeretfurdalást, amiért az meg merészelt betegedni, és ezért még többet kell dolgozniuk a kevéske fizetésért. Borravalót, hálapénzt nem foganak el, sőt nem is fogadhatnak el.
De az is igaz, hogy otthon nagyon rossz tapasztalataim voltak az egészségüggyel, itt pedig szinte alig volt bármilyen tapasztalatom. No meg az is igaz, hogy utoljára akkor voltam otthon kórházban, amikor még flegmán bagóztak a nővérkék a szobáikban, mit sem törődve a folyosó végén bagózó rákos betegekkel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése